Tudományos és Oktatói pályafutás

Orvosdoktori diplomáját 1967-ben, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerezte.

1969-2007- ig dolgozott, a több mint 100 éves, tudományosan is jelentős hagyományokkal rendelkező Országos Gyógyintézeti Központban. Jelenlegi munkahelye MH Honvédkórház. A jelölt egyben a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Tanszékének emerítusz professzora.

1972-ben belgyógyászatból, 1980-ban kardiológiából nyert szakképesítést, 1998-ban hypertonológiából, 1999-ben belgyógyászati angiológiából és 2003-ban lipidológiából szerzett képesítést. „Európai Kardiológus” és „Európai Hypertonológus” képesítéssel is rendelkezik, 1992 óta egyetemi tanár.

Tudományos tevékenységében kezdetben az egészséges és kóros szívizom elektrofiziológiai sajátosságainak és anyagcseréjének kérdéseivel foglalkozott. Korai munkáit Endrőczi Elemér élettan-professzor szakmai vezetésével az intézmény kísérletes laboratóriumában végezte. A patkány szívizom noradrenalin anyagcserét vizsgálták kísérletes szívizom ischaemiában és infarctusban (Acta physiol. Acad. Sci. Hung. 43:315, 1973 és 45:109, 1974). Első önálló klinikai munkája az experimentális hypothermia metabolikus és elektrofiziológiai sajátosságaival foglalkozott (Acta med. Acad. Sci Hung 30:67, 1973). 1974-1975-ben, államközi csere-ösztöndíjjal, a franciaországi Caen-ben Paul d´Alché professzor munkatársaként elektorfiziológiai módszerekkel vizsgálta a hypothermiás, kamrafibrillációban bekövetkező szívhalál mechanizmusát (Adv. Cardiol 19:33-37, 1977) és ezen témakörben írt disszertációjával („Le champ électrique cardiaque du chien en hypothermie”) a Caeni Tudományegyetemen francia nyelven megvédett disszertációjában a doktori bizottság külön dícséretével szerzett egyetemi doktori fokozatot.

   Hazatérte után a korábbi metabolikus és a caeni elektrofiziológiai kutatások összegzéseként kandidátusi értekezését a „Hypothermiás szív elektromos tevékenysége és katecholamin anyagcseréje” címmel 1976-ban védte meg. Ugyanebben az időszakban a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársaival számítógépes EKG „mapping” kutatócsoportot hozott létre és vizsgálataik metodikai és klinikai eredményeit hazai és nemzetközi folyóiratokban publikálta (Orv. Hetil. 119:3125,1978; Adv Cardiol 21:73, 1977). Elsőként közölte a bal Tawaraszár blockos kamrai ingerületterjedés elektrofiziológiai értelmezését (Jap. Heart J. 20:7, 1979), mely a szívizom infarctus klinikai EKG kórismézésében jelentős megfigyelés. 1990-1991-ben, vendégprofesszori meghívásra 6 hónapot a Montreali Egyetem Kardiológiai Kutató Osztályán töltött, ahol tanulmányozta a szív koszorúsereinek katéterterápiás műtéti beavatkozása, azaz a perkután coronaria angioplasztika (PTCA) során létrejött átmeneti koszorúsér elzáródás okozta áramlási zavar és szívizom ischaemia kialakulásakor kialakult testfelületi EKG változásokat. Ennek kapcsán a szívizom depolarizáció jellegzetes eltéréseit írta le (J. Electrocardiol. 27:311; 1994,  Jap Heart J. 35 Suppl: 501, 1994).  A montreáli kutatói tevékenysége folytatásaként tanítványai,        Dr. Pintér Arnold és Dr. Medvegy Mihály végeztek kutatómunkát Montreálban; munkatársaival többek között elektrokardiográfiás „térképezéses” módszert dolgoztak ki a kis kiterjedésű, nem-transzmurális infarctusok diagnosztikájára (Circulation 101:1115, 2000, Can J Cardiol 20:1109, 2004). Saját eredményeit összefoglalva, 1991-ben a „Testfelületi EKG térképezés (surface mapping) klinikai alkalmazása” címmel védte meg akadémiai doktori értekezését.

Az elmúlt 20 évben hazai klinikai tudományos tevékenységét, az elektrokardiológiai kutatások mellett, egyre inkább az ischaemiás szívbetegség, főként a heveny ischaemiás szindrómák klinikai és metabolikus, valamint molekuláris biológiai sajátosságainak vizsgálatai határozták meg. Az ebben az időszakban általa elnyert kutatási pályázatok: ETT-06 178, 1993; ETT-06 272, 1996; ETT-06 235, 2000; ETT-06 086, 2003; ETT 149/2006; FEFA-III-0807, 1994, MKM 0783, 1997; MTA F-22/7, 2003; NKFP 1/044, 2001; OTKA T 042605, 2003 és OTKA-műszer 041684, 2002; OTKA F 046711 (2004 - 2007); Richter Gedeon Rt., A Magyar Egészségügyért” Alapítvány (2005 - 2006).

2002-ben „Az endothelfunkció és intravaszkuláris thrombotikus folyamatok összefüggésének tanulmányozása szív és érrendszeri betegekben” c. sikeres pályázata alapján a Magyar Tudományos Akadémia-Semmelweis Egyetem „Kardiovaszkuláris Kutatócsoport” (2003-2006) támogatást nyert el. A kutatócsoport 2006 után az MTA-SE Dr. Falus András akadémikus által vezetett Immungenomikai és Gyulladásbiológiai Munkacsoport részét képezte.

Hat könyv szerzője, illetve szerkesztője, 13 könyvfejezete, 204 lektorált dolgozat szerzője, közleményeinek száma 844, összegzett impakt faktora 208,241  független idézeteinek száma  több mint 3000.  

Hazai tudományos társaságokban való részvételét jellemzi, hogy a Magyar Kardiológusok Társaság vezetőségi tagja (1991-től), 1996 és 2001 között főtitkára, a Magyar Belgyógyász Társaság vezetőségi tagja (1995-től), a Magyar Hypertonia Társaság vezetőségi tagja (1997-től).

   Tudományszervezői tevékenysége során 1987-ben, 1981-ben és 1989-ben a Budapesten rendezett Nemzetközi Elektrokardiológiai Kongresszus tudományos titkára, a Kongresszus kiadványának egyik szerkesztője volt. A Nemzetközi Elektrokardiológiai Társaság 1993-ban Állandó Tudományos Bizottságának tagjai közé választotta, 1998. június 3. és 6. között elnökletével rendezték meg Budapesten  a  XXV. Nemzetközi Elektrokardiológiai Kongresszust, amelynek tudományos anyagát szerkesztésében adták ki (Electrocardiology ´98, World Scientific, Singapore, London, Hong Kong, 1999). A Nemzetközi Elektrokardiológiai Társaság elnöke (2005-2007), majd társelnöke (2007-2009).

1992-ben, igazgató egyetemi tanári kinevezése után, megtervezte és megvalósította a Szabolcs utcai kardiológiai tömb rekonstrukciós és szakmai átalakítási tervét, mely modern funkcionális szemléletet biztosít a nem-invazív és invazív kardiológiai és angiológiai betegellátás minden ágának, és egyben megteremtette a hatékony oktatás és a klinikai és kísérletes kutatások lehetőségeit.  A rekonstrukció után a modernül felszerelt 110 ágyas klinika, 100 személyes multifunkcionális előadóterem, könyvtár, oktatási és szociális létesítmények nem csak az európai színvonalú kardiovaszkuláris betegellátásnak, hanem az Európai Unió (EU) követelményei szerinti nemzetközi kardiológiai oktatási központ feltételeinek is megfeleltek.

1996-tól az Európai Unió Szakorvosi Bizottságában (EUMS) a Kardiológiai Szekció magyar képviselője. Nemzetközi funkciói közé tartozik még, hogy az Alpok-Adria Kardiológiai Társaság egyik alapítója (1992) és Tudományos Bizottságának tagja (2010-ig), valamint hogy 7 nemzetközi kardiológiai folyóirat - European Heart Journal (1990-2002), Noninvasive Cardiology (1992-) Journal of Clinical and Experimental Cardiology (1996-), European Journal of Cardiology by Fax (1998-), European Journal of Heart Failure (1999-2012), Folia Cardiologica (2005- ) és Journal of Electrocardiology (2005-) szerkesztőbizottsági tagja. Az Európai Kardiológus Társaság törzstagja (Fellow, 1994-től), tagja ezen kívül az American Society of Hypertension-nak, az American Society of Cardiology Klinikai Kardiológiai Szekciójának, valamint az International Society of Internal Medicine-nek.

Több alkalommal előadóként vett részt az Európai Kardiológiai Társaság nemzetközi, angol nyelvű továbbképző tanfolyamain és az European Society of Cardiology Heart Failure Working Group tudományos bizottsági tagjaként aktív részt vállalt az Euro Heart Survey: Heart Failure (Eur. Heart J. 24: 442, 2003) és az Improvement  Heart Failure (Lancet 360:1631, 2002) európai populációs felmérések tudományos elemzésében.

   Klinikaigazgatói tevékenysége idejében Dr. Böhm Ádám akadémiai doktori fokozatot és további 13 munkatársa illetve tanítványa szerzett kandidátusi, vagy Ph.D. fokozatot (kandidátusok: Dékány Miklós, Harsányi Ádám,  Medvegy Mihály, Regős László, Székely Ádám, Tóth Károly és Zámolyi Károly); Ph.D. fokozattal bírók: Hizoh István, Nieszner Éva, Nyolczas Noémi és Tóth-Zsámboki Emese, Katarina Vargova, Duray Gábor),  Előkészületben van további 2 hallgató,  Gulácsi Bárdos Petra és Bencze Jusztina fokozatszerzése.

   Hat munkatársa budapesti osztályvezető főorvosi kinevezésben részesült (Kiss Róbert Gábor, Medvegy Mihály, Regős László, Réti Katalin, Tóth Károly és Zámolyi Károly) és Böhm Ádám, 2002-ben, a Semmelweis Egyetemen kapott professzori kinevezést.

  Mint vezető egyetemi tanárnak és tudományos kutatónak számos hazai és külföldi intézménnyel van dokumentálható tudományos kapcsolata.

  1972 óta rendszeresen részt vesz a posztgraduális oktatásban, illetve az orvostanhallgatók gyakorlati képzésében.   Szakmai-közéleti tevékenységéből kiemelendő, hogy 1993 és 1999 között az Orvostovábbképző Egyetem, illetve később a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem oktatási, majd tudományos rektorhelyettese volt,  2000 január 1. és a 2003. június 30. között a Semmelweis Egyetem tudományos és külkapcsolati rektorhelyettesi tisztségét töltötte be. A Semmelweis Egyetem Tudományos Tanácsának társelnöke (2003-2006). Az ETT Felsőoktatási Bizottságának tagja (1993-2006). Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya I. sz. Doktori Bizottság (2000-2006) illetve a Klinikai I. Tudományos Bizottság (2006-2009) tagja. Az MTA Közgyűlés választott doktor képviselője (2004- 2010).

A Belgyógyász Szakmai Kollégium tagja (1995-2011), a Kardiológiai Szakmai Kollégium tagja (1995-től), 2004-től 2009-ig a Kardiológiai Szakmai Kollégium elnöke.

Hazai tudományos közéleti tevékenységét jelzik a hazai folyóiratokban betöltött szerkesztőbizottsági tagságok is. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy az Orvosképzés című folyóirat főszerkesztője (1994-2005), jelenleg a rezidens és szakorvosképzés rovatvezetője. További hazai szerkesztőbizottsági tagságai: Cardiologia Hungarica (1980-2010), Cardiovascular Reviews and Reports (Boston) magyar nyelvű kiadása (1998-2001), Egészség (2001-), Current Hypertension Reports magyar nyelvű kiadása (2001-2005), Current Atherosclerosis Reports magyar nyelvű kiadása (2001-2005), Journal of American College of Cardiology magyar nyelvű kiadás (2001- 2007), Hypertonia és Nephrológiai Szemle (2001-2012), Lege Artis Medicinae (2002-2008),  Metabolismus (2004-).

   Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) VI. Kutatásfejlesztési Bizottságának (Keringési és Vesebetegségek) tagja (1993-tól), alelnöke (1999-től), az ETT Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának (ETT-TUKEB) tagja (2011-től).

   5 szakkönyv írója, illetve szerkesztője, ezek közül 3 angol nyelven jelent meg,  legjelentősebb közülük a Préda I., Czuriga I., Édes I. és Merkely B. által szerkesztett „Kardiológia: Alapok és Irányelvek, Medicina, 2009, mely jelenleg a Semmelweis Egyetem hivatalos tankönyve.

Francia felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, konferencia szinten beszél angolul, társalgási szinten németül.

   Tudományos és közéleti elismerései közül a Magyar Kardiológus Társaság tudományos pályázatán elnyert I. Díj (1974), Széchenyi Professzori Ösztöndíja (1999), Gábor György Díj és Emlékérem (2001), Batthyány-Strattmann László Díj (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1997) és a Pázmány Péter Felsőoktatási Díj (2006), Professzor emeritusi kinevezés (2011) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011) a legjelentősebbek.